Egy tévedés áldozata vagyok.
Az elefánt átkelt rajtam gyalog.
Elhunytam, mert az idén
sörét nôtt a venyigén.
Szüretkor a puskák
rám szórták a mustját.
Kinek járandója csak egy apró morzsa,
ne kapjon fel veknit, mert ez lesz a sorsa.
Hogy lenyúztak, ó, én árva,
elvittek az operába!
Lógott ott még hód, nyest, menyét.
O, hogy utálom a zenét!
Ha volna sírkövem, megtudnád belôle,
azért nincs, mert azt is elittam elôre.
Vajon én nyugszom itt, vagy egy másik sáska?
…Várnom kell az esti névsorolvasásra.
Feltemettek. Az se tudom, kicsodák.
Most felülrôl szagolom az ibolyát.
Azt hittem, hogy a kókusz még éretlen.
Tévedtem.
Csábos voltam csitri jérce koromtól.
Az érckakas rám ugrott a toronyból.
Dörgedelmes intelmembôl tanulj, hogyha tudsz:
Az ágyúcsô égnek mered, mégsem galambdúc.
Lustább voltam én, mint mások.
Pihengettem. De ez már sok!