Romhányi József: Sírfeliratok

2010 február 14. | Szerző: yedra |

 

Zebra:

Egy tévedés áldozata vagyok.

Az elefánt átkelt rajtam gyalog.

Seregély:

Elhunytam, mert az idén

sörét nôtt a venyigén.

Szüretkor a puskák

rám szórták a mustját.

Hangya:

Kinek járandója csak egy apró morzsa,

ne kapjon fel veknit, mert ez lesz a sorsa.

Nerc:

Hogy lenyúztak, ó, én árva,

elvittek az operába!

Lógott ott még hód, nyest, menyét.

O, hogy utálom a zenét!

Gödény:

Ha volna sírkövem, megtudnád belôle,

azért nincs, mert azt is elittam elôre.

Egy sáska a hadból:

Vajon én nyugszom itt, vagy egy másik sáska?

…Várnom kell az esti névsorolvasásra.

Vakondok:

Feltemettek. Az se tudom, kicsodák.

Most felülrôl szagolom az ibolyát.

Cerkóf:

Azt hittem, hogy a kókusz még éretlen.

Tévedtem.

Hülye tyúk:

Csábos voltam csitri jérce koromtól.

Az érckakas rám ugrott a toronyból.

Galamb:

Dörgedelmes intelmembôl tanulj, hogyha tudsz:

Az ágyúcsô égnek mered, mégsem galambdúc.

Lajhár:

Lustább voltam én, mint mások.

Pihengettem. De ez már sok!