Rokker Zsolti

2010 február 10. | Szerző: yedra |

Zsolti!

Na mi van majomszájú, mi a pálya?

Emlékszel még az elsõ szerelmedre?

Persze, hogy emlékszek. Egy angol diszkócicába, a Samantha Foxba, pontosabban a csöcseibe voltam elõször belézúgva. Amikor megláttam a képit olyan mély kábulatba estem, hogy már föl akartak ravatalozni mikor magamhoz tértem a hipnózisból. Úgy képzeld öcsém, hogy darabonként négymaroknyi, garantáltan szilikonmentes lökhárítói voltak a gádzsinak, mindehez százötvenes testmélység, úgyhogy ha elém térdepel, a fejére tehettem volna a kriglit, miközben kiterítem a kártyaasztalra a rojálflöst. De sajnos ez csak nedves álom maradt. Mondjuk a fotóji sokszor fõszerepet kaptak a kézimunka szakkörömön, a segítségükkel hízlaltam rendellenes méretüre a bõrkeményedést a jobb markomon. Amúgy énekelgetett is a Samantha, kb. úgy ahogy én csellózok, ezér a klipjeit mindég lehalkítottam, úgyis csak az érdekelt, hogy ugrálnak fõl-le a hihetetlen koloncok, és a nóta végére mindég tisztára nyaltam a Viktória tévénk fekete-fehér képcsövét.

Te tök hülye vagy Zsolti. Na és a néni emlékszik még az elsõ szerelmére?

Nékem az elsõ heves föllángolásom, még akkor volt mikor a falunkból a legények elindultak az Isonzóhoz, hogy felkoncolják az olaszokat. Akkor a sok kócos parasztgyerek beöltözött huszárnak, oszt úgy kicserélõdtek, hogy mikor megláttam õket, elvesztettem az eszemet, mint a Nyilas Misi a reskontót. Megkívántam az egész századot, még a lovakon is gondolkodtam. Ráadásnak egyszer mikor gombásztam a tölgyesbe, meglestem õket ahogy csutakoltak a pataknál, meg fürdõztek. Hát teljesen megigéztek a hatalmas muszklik, meg a hatalmas…ööö…izé, miegymások. Azok még férfiak voltak, nem olyanok, mint ez a Zsolti, aki ha rossz a lift, inkább lent alszik a lépcsõházban, mer ha felcaplatna, másnap már az intenzíven kezelnék harmadfoku izomlázzal.

Na és az elsõ beteljesült szerelmed kihez fûzõdik Zsolti?

Hogy kibe akadtam bele elõször? No azt nem részletezném mer’ az állatvédõk kibuknának. De közvetlenül a Lali sógor pulykája után, összeismerkedtem egy közértes bukszával. Emlékszem a suli mellett volt egy abécé, oda jártunk a Kondrát Ferivel a nagyszünetben rumpuncsozni. Egyszer asztán mikor hátul a raktárban vették föl a jegyzõkönyvet az anyagbeszerzõ körútonkról, asszem a huszadikat abban a hónapban, megláttam az üvegvisszaváltós csajszit, ahogy jön ki a rötyirõl, a kismama cipõje sarkával egy budipapír csíkot húzva maga után. Öcsém, olyan szekszi volt a fehér alapon, vagdalthúsfoltos, dinnyemagos köpenyében, hogy még aznap elcsábítottam a közért mögötti parkolóban, egy nyitottplatós Zillen. Az volt ám a platói szerelem, még egy hónap múlva is vakaróztam utána. Kábé ennyire emlékszek. De most irány a bisztró, mer’ kezd magához térni a májam.