Egy szú végrendelete

2010 február 7. | Szerző: yedra |

Egy szú beszorult a hokedli lapjába,
ráült a szakácsnő százszor is napjába.
És jött a baj csőstül. Még a tetejébe
Az asztalos szöget ütött a fejébe.
Néha percekig már percegni sem tudott
Végül hát megírta e testamentumot:
  - A nagy hármasszekrényt, mely koromszín, ében,
  özvegyemre hagyom, járjon feketében.
  Ha a gyászhét letelt, s férjhez megy ismét,
  ne maradjon jussa tőlem, csak a kisszék.
  Fiam, ki kalandos, regényes, mint atyja,
  a nagy mahagóni könyvszekrényt bújhatja.
  Kerülje a drámát, bölcseleti művet,
  mert a nehéz könyvek szétnyűvik a nyüvet.
  Lányom, ki szégyent szégyennel tetézett,
  s lezabipetézett,
  kint éljen eztán,
  a szemétládában, kegyelemdeszkán.
  Végül az anyósom. - Megérdemli nagyon:
  rá a vadonatúj, szép csőbútort hagyom.

Romhányi József