Romhányi

2010 február 6. | Szerző: yedra |

Az Új Bárány riportere felkereste Ordast.
Interjút kér. Én leközlöm. Olvasd.
  - Igaz volna ama vád,
    hogy Ön orvul elfogyasztott egy egész nyers nagymamát?
     - Egy nagymamát? Egy grammot se!
       Ez az egész csak Grimm-mese!
  - Hogy Piroskát Ön falta fel, talán csak az is hamis vád?
    Nem hagyott meg belőle mást, csak egy fél pár harisnyát?
     - Hogy én őt ruhástul? Mit ki nem eszeltek!
       Én még az almát is hámozva eszem meg.
  - Furcsa, hogy a kunyhóban, hol megevődtek mindketten,
    mégis piros farkasnyálnyom díszeleg a parketten.
     - Az úgy történt, hogy ők aznap meghívtak a viskóba.
       Nagyon finom uzsonna volt, szamóca és piskóta,
       s mivelhogy én evés közben állandóan vicsorgok,
       a vérveres szamócalé a pofámból kicsorgott.
  - Én úgy tudtam, hogy önnél szabály,
    hogy csak friss húsárut zabál.
     - Kacsa! Füvet rágok lomhán legelészve,
       zsengét, hogy a gyenge gyomrom megeméssze.
  - És meddig lesz Önnél a juhhús is tiltva?
     - Eddig! De erről már nem írhatsz, te birka!