1.0A HUMOR a bölcsek esernyöje.https://yedrita.cafeblog.huyedrahttps://yedrita.cafeblog.hu/author/yedra/<p><br></p><p><br></p><p><span style="font-size: 13px;"><span style="font-size: 16px;">Zsolti!</span></span></p><span style="font-size: 16px;"> </span><p><span style="font-size: 16px;">Na mi van majomszájú, mi a pálya?</span></p><span style="font-size: 16px;"> </span><p><span style="font-size: 16px;">Emlékszel még az elsõ szerelmedre?</span></p><span style="font-size: 16px;"> </span><p><span style="font-size: 16px;">Persze, hogy emlékszek. Egy angol diszkócicába, a Samantha Foxba, pontosabban a csöcseibe voltam elõször belézúgva. Amikor megláttam a képit olyan mély kábulatba estem, hogy már föl akartak ravatalozni mikor magamhoz tértem a hipnózisból. Úgy képzeld öcsém, hogy darabonként négymaroknyi, garantáltan szilikonmentes lökhárítói voltak a gádzsinak, mindehez százötvenes testmélység, úgyhogy ha elém térdepel, a fejére tehettem volna a kriglit, miközben kiterítem a kártyaasztalra a rojálflöst. De sajnos ez csak nedves álom maradt. Mondjuk a fotóji sokszor fõszerepet kaptak a kézimunka szakkörömön, a segítségükkel hízlaltam rendellenes méretüre a bõrkeményedést a jobb markomon. Amúgy énekelgetett is a Samantha, kb. úgy ahogy én csellózok, ezér a klipjeit mindég lehalkítottam, úgyis csak az érdekelt, hogy ugrálnak fõl-le a hihetetlen koloncok, és a nóta végére mindég tisztára nyaltam a Viktória tévénk fekete-fehér képcsövét. </span></p><span style="font-size: 16px;"> </span><p><span style="font-size: 16px;">Te tök hülye vagy Zsolti. Na és a néni emlékszik még az elsõ szerelmére?</span></p><span style="font-size: 16px;"> </span><p><span style="font-size: 16px;">Nékem az elsõ heves föllángolásom, még akkor volt mikor a falunkból a legények elindultak az Isonzóhoz, hogy felkoncolják az olaszokat. Akkor a sok kócos parasztgyerek beöltözött huszárnak, oszt úgy kicserélõdtek, hogy mikor megláttam õket, elvesztettem az eszemet, mint a Nyilas Misi a reskontót. Megkívántam az egész századot, még a lovakon is gondolkodtam. Ráadásnak egyszer mikor gombásztam a tölgyesbe, meglestem õket ahogy csutakoltak a pataknál, meg fürdõztek. Hát teljesen megigéztek a hatalmas muszklik, meg a hatalmas…ööö…izé, miegymások. Azok még férfiak voltak, nem olyanok, mint ez a Zsolti, aki ha rossz a lift, inkább lent alszik a lépcsõházban, mer ha felcaplatna, másnap már az intenzíven kezelnék harmadfoku izomlázzal. </span></p><span style="font-size: 16px;"> </span><p><span style="font-size: 16px;">Na és az elsõ beteljesült szerelmed kihez fûzõdik Zsolti? </span></p><span style="font-size: 16px;"> </span><p><span style="font-size: 13px;"><span style="font-size: 16px;">Hogy kibe akadtam bele elõször? No azt nem részletezném mer' az állatvédõk kibuknának. De közvetlenül a Lali sógor pulykája után, összeismerkedtem egy közértes bukszával. Emlékszem a suli mellett volt egy abécé, oda jártunk a Kondrát Ferivel a nagyszünetben rumpuncsozni. Egyszer asztán mikor hátul a raktárban vették föl a jegyzõkönyvet az anyagbeszerzõ körútonkról, asszem a huszadikat abban a hónapban, megláttam az üvegvisszaváltós csajszit, ahogy jön ki a rötyirõl, a kismama cipõje sarkával egy budipapír csíkot húzva maga után. Öcsém, olyan szekszi volt a fehér alapon, vagdalthúsfoltos, dinnyemagos köpenyében, hogy még aznap elcsábítottam a közért mögötti parkolóban, egy nyitottplatós Zillen. Az volt ám a platói szerelem, még egy hónap múlva is vakaróztam utána. Kábé ennyire emlékszek. De most irány a bisztró, mer' kezd magához térni a májam</span>.</span></p><span style="font-size: 13px;"> </span><p><span style="font-size: 13px;"> </span></p>rich